A Duna

A Duna a fővárosi ember számára a városkép olyan természetes része, amelyre talán csak a fényképező turisták miatt csodálkozik rá, hiszen nap, mint nap elhalad felette munkába menet, fut a partján, üldögél a rakpart lépcsőin, és talán esténként van egy kis ideje, hogy megcsodálja benne a naplementét vagy a kivilágított hidak fényeit. De az is gyermekkorától egyre bővülő ismeretekkel rendelkezik róla, aki nem áll napi kapcsolatban a folyóval. Kisiskolás korunktól része az iskolai tanagyagnak, a környezetismeret, földrajz vagy akár a történelem és irodalom órán válik az általános tudásanyagunk részévé.

Megtanuljuk hogyan és hol alakult ki, milyen országokon halad át, mennyi utat tesz meg amíg a forrásától a tengerbe ömlik. Milyen földrajzi, gazdasági szerepe volt és van a mai napig; hogyan befolyásolta kultúránkat és a szomszédos népekét, akikkel összeköt minket. Mesék, legendák, versek és zeneművek örökítik meg a nevét. Rézmetszeteken, festményen, majd megszámlálhatatlan fotón követhetjük végig változását a középkortól napjainkig. Ma már elképzelhetetlenek a 100 évvel ezelőtti úszó malmok, de arra is csak kevesen emlékezhetnek, amikor a Parlament lábánál elkerített szabadstrandon lubickoltak a városlakók.

A folyó változatos élővilágnak biztosít megélhetést. A szabad szemmel nem látható, de igen hasznos egysejtű élőlénytől a víz felszínén és a partjain élő növénynek, rákoknak, csigáknak, mintegy ötven halfajnak, számtalan madárnak és emlősnek biztosít életteret. Az 1970-es évek óta magyarországi szakaszán folyamatosan alakulnak tájvédelmi körzetek, nemzeti parkok. Életmódunk sajnos egyre több nyomot hagy a Dunán. A 19. századi szabályozással már drasztikusan átalakítottuk ökológiai rendszerét. A szabályozás, mellékágak levágása, a part kikövezése miatt áramlása megváltozott, a partok feltöltődése felgyorsult. A 20. századi vízlépcsők, gátak építésével véglegesen megváltoztattuk a természetes vízjárását. A vízmeder átalakítása mellett a mindennapos tevékenységeinkkel, illetve a vízbe bocsátott vegyi anyagokkal, szeméttel romboljuk tovább a víz minőségét, veszélyeztetjük a benne és körülötte élő állatok és növények életét.

Egyesületünk célja, hogy ezzel a gazdag kulturális örökséggel és ökológiai jelentőséggel bíró folyót megőrizzük a következő generációk számára is. Kikapcsolódásra, pihenésre, szabadidő eltöltésére alkalmas helyek kialakítása. Azok mellé a civil szerveződések, intézménye mellé szeretnénk beállni, akik a Duna vizének, a partjainak megóvására törekszenek.Egyesületünk célja, hogy működési területünket kiterjesszük a főváros határain túlra, a Közép-Duna menti folyószakaszig. A víz felszínén és a partok mentén felhalmozódott hulladék begyűjtése; környezettudatos magatartásra nevelés gyermektáborok és foglalkozások tartásán keresztül; a felnőtt lakosság bevonása, kapcsolattartás és közös munka a helyi szervezetekkel szerepel a megvalósítandó terveink között.

Adatok:

Hossza: 2860 km

A következő országokon folyik keresztül: Németország, Ausztria, Szlovákia, Magyarország, Horvátország, Szerbia, Románia, Bulgária, Ukrajna, Moldova.
Magyarországi szakasza 417 km, ebből 142 km határfolyó Szlovákiával. Legnagyobb mellékfolyója a Tisza. Legjelentősebb mellékágai hazánkban: Kis-Duna (Csallóköznél), Mosoni-Duna (Szigetköznél), Szentendrei- Duna, Ráckevei-Duna.
A Duna teljes hosszának három jellegzetes szakasza: a Felső – a forrástól a Dévényi kapuig (Szlovákia); a Középső – a Vaskapuig (Románia); az Alsó – a Vaskaput köti össze a fekete-tengeri torkolattal.
Budapesten a Széchenyi lánchídnál 350 méter a Duna szélessége. A vízmélység a budapesti szakaszon 3-10 méter között váltakozik.
Budapestnél az átlagos sebesség fél méter másodpercenként, de árvízkor a két és fél métert is elérheti. A Duna magyarországi szakaszán az Alpokban lehulló csapadék és a hóolvadás következtében évente két szabályos árvize van: a tavaszi jeges árvíz és a kora nyári zöldár.

Nemzeti parkok Magyarországon: Szigetközi Tájvédelmi Körzet, Duna – Ipoly Nemzeti Park, Duna – Dráva Nemzeti Park.